Egy tékozló fiú élete

Egy tékozló fiú élete

Társasjáték rovat

2016. június 12. - petiasün

Nem tartom magamat nagy társasjáték-őrültnek, igaz, ennek fő oka az, hogy nem igazán ismerek olyanokat, akik szívesen társasoznának. De hiába, ez sem veszi kedvemet, hogy időnként egy-egy érdemesnek ítélt darabot megvegyek vagy elkészítsek magamnak. Az alábbiakban két, szerény gyűjteményemet bővítő, illetve valamikor a későbbiekben beszerezendő társasról és kiegészítőikről írok. 

 

Tsuro of the Seas

Új játékkal bővült a szerény társasjátékgyűjteményem. A Tsuro egy útvonallerakós, filler-játék, kettőtől nyolc játékos számára, lényege pedig, hogy minél tovább fent maradj a táblán. Míg a sima Tsuro-ban az egyetlen nehézséget az ellenfelek lerakott útvonalai, vagy a velük való összefutás jelentette, a Seas-ben már daikaiju sárkányok repkednek random a táblán, vagy kerülhetnek fel bárhova, bármikor. Sok ember játszhat egyidejűleg, igazi partyjáték, nem kell véresen komolyan venni. Picikét túl random is, főleg ha szeretsz strategizálni, enyhe szívfájdalmaim voltak egy-egy, a véletlen műve folytán bebukott játék miatt, hiába terveztem vagy három körrel előre...:D De mindezek ellenére, vagy mellett, egy nagyon igényes, szórakoztató játéknak bizonyult, és a sárkányok mellőzésével egy nagyobb, 7x7-es pályára bővített Tsurot kapunk, amelyik eredetileg 6x6-os kivitelű volt, és ez döntötte el végül, hogy a kicsit elegánsabb dizájnú Tsuro helyett a Seas mellett kötöttem ki és nem bántam meg.

A Veterans of the Seas kiegészítőjén erősen gondolkozok, azok az ágyúk igen hasznosak lehetnének a sárkányokkal szemben. :D Igaz, pár házi szabály bevezetésével enyhíteni lehet a túlságosan randomba átcsapó halálhelyzeteken, de így elegánsabb lenne.

Tsuro of the Seas a Tabletopon

 

Small World és Small World Underground

Előbbit valami érthetetlen felindulásból saját-kezűleg készítettem el, utóbbival volt szerencsém játszani, és erősen fontolgatom a megvételét.

Általánosságban a játékról: Az egyik kedvencemmé lépett elő nagyon rövid idő alatt. Pc-n, telefonon is megvettem, és teljesen beleszerettem. Területfoglalós játékról beszélünk, ahol megint csak a randomságé a szerep részben: véletlenszerű fajok és képességek adják a választható népünket, amellyel többnyire minél nagyobb részt próbálunk kiharcolni a rendelkezésünkre álló apró világból. A játék pikantériája, és a stratégiájának a kulcseleme az, hogy a megunt, vagy leszanált népünket hanyatlásba dönthetjük és új fajt és képességet választva indulhatunk újabb kalandozásba. A dizájn pazar, a fajok jópofák, és nagyon ajánlott a kiegészítők beszerzése hozzá, főleg a Cursed és a Be not afraid-ot ajánlanám, de igen bőséges a kiegészítők tárháza ehhez a játékhoz, és mindegyik nagyon egyedi és sok színt visz a játékba. Kettőtől öt, kiegészítővel hat játékos mérkőzhet meg vele, de legideálisabbnak a három és négy játékosszámot találtam, ami még nem túl hosszadalmas de épp elég interakciót tartalmaz. A kétjátékos felállás színtiszta gyilkolászás kb, de jobb híján az is megteszi.

Az Underground változattal két újítás lép színre, az egyik az elveszett ereklyék és helyek, a másik pedig az átjárható, de földrészeket elválasztó folyók mechanikája. Ez egy önálló játék, Small World 1.5-nek is mondhatnám, sok faj a sima World vagy kiegészítőinek egy újragondolása vagy mása. A játék az említett elemeken kívül tematikusan különbözik elődjétől, itt már Cthulhu hívei vagy Múmiák hadakoznak és küzdenek a kincsekért és területért. Valamivel bonyolultabb, két személlyel kifejezetten snassz, ereklyeháborúvá fajuló játék, három személytől érdemes viszont játszani vele.

A kettő kozül nehéz lenne választanom, de ha nagyon kéne, az alapjátékot ajánlanám, mivel a kiegészítők 100 százalékosan passzolnak vele, és azokkal együtt viszont bőven túltesz az Undergroundon. Mint önálló játék, gémereknek talán az Underground jobban feküdne a nagyobb komplexitás miatt, családi játék célzattal a sima sokkal célszerűbb választás. Szerintem mindkettőt beszerzem egyszer, már csak tiszteletem jeléül is a készítők felé.

Small World a Tabletopon

Ő is jól megaszonta meg én is jól megaszontam oszt békepipa (remélem)

  • Ez egy érdekes kérdés egyébként, egyáltalán nem a nők privilégiuma ez a probléma.

    Szoronganak az emberek, ez az elsődleges oka az egész jelenségnek, szerintem... Annyi felelőssége tényleg van ebben a médiának, hogy szereti kilátástalanabbnak mutatni az egész haza életet, mint amilyen. Azt senki nem hasonlítja össze pl, hogy 10-20 éve hány cipője volt, most mennyi van.Mennyi szarságra tudunk költeni. És elég pár országgal délebbre menni, hogy rájöjjünk, nem élünk igazából annyira szarul.. De persze olyan közegben ahol féltjük folyamatosan az egzisztenicánkat, na igen...
    A másik meg, amit a cikk is említ: ma már a gyerek 18-25 évig teher, semmi más. Régen a gyerekek (helyenként azért vidéken ma is) pontosan abban a világban éltek, ahol a felnőttek. Az apa elvitte a fiát, hogy segítsen neki a munkába, az anya átadta az otthoni tudását, a gyereknek pedig játék az egész, szívesen segít, legyen az főzicskézés vagy más feladat. Így pedig a gyerek áldás volt, nem teher.

    Ez a két pont a sarokköve annak, h miért nem vállalnak gyereket. Félelem és tehernek érzés. Nem beszélve a fantasztikus, kötelező közoktatásról, aminek révén a gyerekek egy nap legfeljebb (jó esetben) 1-2 órát vannak a szüleikkel, egyébként teljesen szeparáltan élnek. Kérem alássan, ez egy öngyilkos civilizáció :)

        Pukánszky Béla - A pedagógia problématörténete

        Csak hogy kicsit árnyaltabb legyen a romantikus kép a régi gyermekéletről :)

            Egyébként a könyv legelső fejezete is "rádcáfol" :)

            http://mek.oszk.hu/01800/01893...
            A gyermeket köszöntő indián ének sem arról tanúskodik, hogy "Na, basszus, még egy kölök - teher a háznál!" :) Innentől balgaság az a feltételezés, hogy "mindig is" teher volt, ahogy állítottad.

            A gyerekkori, játékos beletanulás az emberi létbe és szerepkörbe is egy ősi, "belénk kódolt" jelleg.
            "Dél-ausztráliai bennszülötteknél figyelték meg, hogy az egészen kis fiúk már elkísérték apjukat zsákmányszerző útjára. ... Az Indiai-óceánon levő Andman szigetek lakói öt-hat éves gyerekeknek játékíjat és nyilakat adtak, sőt néha játékkenut is. Így segítették elő a felnőtt kori foglalatosságok játékszerű gyakorlását."

            A gyerek azért anyagi csőd, mert azt csinálunk belőle, azért lesz pénz kérdés, mert azzá tesszük (vagy nem szeretünk osztozkodni), annak nem különleges kapocs, aki napi legfeljebb 1 órát ha tölt vele, annak nem befektetés, aki csak pénzben tud mérni értéket. Az meg, h jó-e a társadalomnak, egyrészt nem releváns, másrészt persze az, ha képesek a szülők nevelni és persze tudást átadni. Csak hogy, válaszoljak a 24 upvote-os kommentedre :)))

                Egyéni érdek ≠ Társadalmi érdek.
                Ez az örök kiindulópont.

                Nem az az érdekes, én mit állítok, hanem hogy mi látható abból, ami ránk maradt. Nem külön korszakonként kell szemlélni a történelmet, hanem ok-okozatonként. Az idézeteid pont nem tükröznek semmiféle érzelmi töltetet, nem mutatnak mást, csak egy életritmust.
                Életritmus mindig is volt. Hogy ettől boldogok voltak-e, nem tudom. Te boldog vagy attól a mókuskeréktől, amelybe minden nap belelépsz?

                Én nem tudom, de a szépirodalom környékén érdemes lenne kapargálni.

                A gyerek vállalása vagy nem vállalása egy társadalmi tabu. Ha ki lenne mondva, hogy a gyermeknevelés nem való mindenkinek, ha nem menne a vakítás és lehetne plusz és mínusz előjelek nélkül beszélni róla, akkor elindulhatna valami gondolkodásbeli változás. Méghogy azt lesöpörni az asztalról, hogy társadalmilag nem releváns! Hát pedig pont ezért folyik a szülesztés mindenhonnan, mert még mindig a mennyiség a mérőeszköz, nem a minőség. Képmutatónak tartom az összes olyan írást, minthogy a gyerek nem pénzkérdés. Azt meg külön számonkérni, hogy "csak egy órát töltesz a gyerekeddel" minimum köpönyegforgatás, mikor az állam egyrész külön gondoskodik arról, hogy ne tudj több időt tölteni a csemetével (a nőnek sem éri meg, mert nem lesz nyugdíja - ami megint egy hazugság, mert amúgy sem lesz), másrészt meg ha nem kerítesz magadnak munkát akár férfiként vagy nőként, akkor a család éhendöglik. A közhiedelemmel ellentétben a karrier nem az, mikor bemész a multihoz 8,5 órán keresztül virtuális aktákat tologatni. Mitől más ez, mint a targoncázás? Semelyik sem rólad szól.

                Mindegy Peti, ez messzire visz. :)

                    A boldogság lehetőség. Igazad van, hogy ez egy életritmus, hagyomány, ami ott látszik, de olyan, ami az életbe szerves részként illeszti be a jövevényt már születésekor. Talán ez közelebb áll ahhoz ahogy lennie kéne a dolgoknak.

                    én úgy látom ezt az egyéni-társadalmi dolgot, hogy...hogy most vannak "jogaink" de lehetőségeink nincsenek, régen nem voltak annyira teljes-körű jogok, de amire volt arra lehetőség is adott volt - pl. az egészségre, harr, eretnekség tudom. ilyen apróságok, hogy tiszta ivóvíz, bio kaja, vegyszer mentes élelmiszer, tiszta levegő, sőt! pénz nélkül élés! vagy önmagad kivonása a társadalomból ha úgy akarod! erre nincs lehetőséged, max jogod :)))) de még az se mindig.
                    vagy a család, mint jogi intézmény (!) , stb stb. hej az a setét középkor juj juj. :))
                    (+ ld. szólás szabadság joga, amivel az emberek nagy része nem is AKAR élni, nincs igazából közlendője, és egyéb szuper-remek-fantasztikus jogok amiktől az életed egy fikarcnyit sem lesz jobb:) cserébe lehetőséged sincs boldognak lenni!)

                    összességében én a boldogságra való lehetőségeket egyre fogyni látom ahogy haladunk a történelemben. Most napi 8-12 órában nyomod a multiknál a papírmunka/irodai/kasszás/árufeltöltő anyámkínja szarságokat, emésztődsz föl, az őseid viszont télen meresztették a hasukat és a tűz körül ücsörögtek, élve abból amit learattak ősszel (mert télen beza nem nagyon van munka a földeken:)
                    Hogy miért jövök ezekkel? Én is úgy gondolom, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedés alapvetően szétcseszi az egész család-koncepciót. De van mindig megoldás, írtam már ezt másnak is, például a gyerekkel-levés problémakörre ott vannak a magányosan, tv előtt rohadó nagyszülők. Akikre egyébként jobban is ütnek az unokák, és jobban is hallgatnak rájuk :) Egy normális világban a gyerek már 4-5 éves korától fogva "megtérül", részt tud venni a család életében. Stb stb.

                    De elég annyi, hogy valahol a természeti minták azok amik közel állnak az emberi boldogság megélésének lehetőségeihez. Ez az amitől fényévekre távolodtunk, és kurva okosnak hisszük tőle magunkat, épp csak testi-lelki roncsok vagyunk :))) Félünk a születéstől, félünk a haláltól, félünk a felelősségtől, félünk a változástól. Félelem alapú az egész világ.

                    Mókuskerék, munka ami rólad szól (?), mit akarsz ebből kihozni?:) Meg látom, hogy a szépirodalom nálad valamiféle örök szenvedéstörténetként értelmeződik, ahol a szar és a mégszarabb váltogatta egymást, és mindig is reménytelen volt élni és mindmeghalunk:)) Problémák mindig voltak és lesznek is, ez az élet velejárója. Egykor egyszerű, de nehéz volt élni, most könnyű de bonyolult. :P Nos, utóbbi fikarcnyi sikerélményt/boldogságot nem képes adni az embernek

             

            Határúton

            Érdekesség. Épp a minap láttam egy Vona Gábor-féle nyilatkozatot, ahol arra utal, hogy ebből a konfliktusból ki kell maradni, mert közel állunk egy háborúhoz, amit ez az ország nem bírna ki, ect. Szépen lassan azért tudatosul mindenkiben, hogy aki jó/rossz felálláshoz ragaszkodik, nagyon pofára fogják ejteni. USA tőkén vagy oroszén folytatott belharcnak Európa csak kárát látná, amíg ez a két fasz oldal tovább terjeszkedne csupán. Azt már látjuk, hogy idepakolnának pár tucat tankot az amcsik, majd ölik egymás velük mások. Kibaszott undorító.

            Miközben ez a gusztustalan hatalmi játék folyik, mi magyarok mit teszünk... egymásnak esünk, hol a török, hol a Habsburg pártján állva. Csakhogy a török még csak a határon áll, a Habsburg pedig nincs még teljhatalmon, az utolsó percben vagyunk

            És nincs egy kurva párt sem igazából, amelyik tényleg semleges lenne. A kormány próbálkozik egy Kállay-kettőssel, aminek láthatóan elszigetelődés lett az eredménye.

            Megoldás

            Ki kell maradni a konfliktusból - viszont itt csücsülünk Európa közepén. 
            De van erre válasz is: Kárpát-medencei unió, összefogás a közép-kelet-európai régióban (a volt monarchiára kísértetiesen hasonlító formában:). Mi áll az útban? Mentalitás, elmeállapot, semmi más. Azért daraboltak fel itt mindent, hogy megszűnjön a középhatalmi státusz - talán ideje felismerni a történelmi helyzetet az összefogásra. Onnantól már nem egy Kis-Magyarország tragikus hintapolitikáját élnénk, hanem partnerként kezelnének. És ez win-win lenne minden környező népnek is.

            Vagy lehet várni, hogy az USA elhozza a demokráciát, vagy Oroszország a függetlenséget - van, akinek ez: realitás.

            Geopolitika

            Szét kell választani az EU-t és Európát (mint önálló nemzetállamok laza gazdasági szövetsége - esetleg) és akkor lesz értelme  a Jobbik vs EU kérdéskörnek - és Oroszország vs EU párharcnak.
            Azt is meg kell érteni, hogy azért érdeke a ruszkiknak egy nemzeti Európa, mert "egységben az erő", széttagolt Európát meg könnyebb befolyásolni. Le kell szögezni, h se Oroszország, se az USA nem jótékony intézmény, hanem érdekérvényesítő nagyhatalmak, amik megint Európában játszanak - velünk. 
            Az euroatlantizmusnak elkötelezett központosított EU pedig értelemszerűen az USA térnyerését segíti, ahogy tudja. 
            És akkor azon megy a vita már megint, hogy melyik szemét seggét kell nyalni. Frenetikus. Itt tartunk, 2014 végén, 25 évvel a hidegháború után.

            Ami bennem van

            egy világ összedőlt, ego romba dőlt, önbecsülés szintúgy, lelkifurdalás mellé világtól bezárkózás, haragvás és mélabús életunottság. nő nem kell, alkohol hagyjál, így is hülye vagyok, sosem vagyok a jelenben, ömlenek képzelgések, gondolatok, elvonulok, magamban vagyok. semmit se kívánok, mindent akarok. ki akarok tűnni, el akarok tűnni, erősnek mutatni, gyengédnek lenni. foglalkoztatottnak lenni. érdekeltté válni. elvonatkoztatni. elsüllyedni. majd szállni. tombolni. erősödni. eltunyulni. semmit se tenni. őrült, zseni, összezúg, vita, magamban; haláltusa az agyamban. felébredni. jelenben, néhány pillanatra. majd vissza oda a barlangba. nem látni csak érzékelni, nem tudni csak tudakolni, tudni vélni; átadni, nem alkotni, kopizni, nem kopirájtozni; változni: romolni vagy javulni; ugyanolyannak maradni. távolban kutatni, magamban meglelni. végül sehol sem találni. senki semmi, minden, mindenki. egy a minden. minden egy

            Dragon Ball: Saikyou e no Michi

            Dragon Ball: Saikyou e no Michi, más néven 04-es Dragon Ball movie, Út az erőhöz. 1996-os alkotás, nekem pont kimaradt. Ez a film a DB manga 10. évfordulója miatt készült, melynek sztorijába Akira Toriyama is besegített.

            Szóval magasra volt téve a léc. A szegényes animeaddicts-os kritika illetve hozzászólások alapján a magyar nézők szerint az egyik legjobb DB film, vegyítve a GT látványát a Dragon Ball sztorijával és a Z látványos harcaival.
            Vegyesek az érzéseim. Pont az a bajom vele, mint az Arrow című sorozattal: túlságosan sűrített, váltakozó ütemű, felpörgetett történetvezetés. Összecsapták, pont. Goku útja során minden alap DB-s karakterrel összefut, hipp-hopp összehaverkodnak és mennek tovább, de egyetlen szál van csak szépen kidolgozva: C8 és Goku viszonya. Számomra ez egyben az egyetlen kiemelkedő pozitívum: nagyon eltalálták a hangulatot. Gohan kissé érthetetlen dühkitörésével szemben itt érthetjük a Gokuban feltörő bánatot és haragot, mikor elbukik és ripityára törik az eredeti sorozatban egyébként gonosz android. Megható ahogy van, látjuk a gyermeklelkű Goku felnőttes kiállását a barátjáért.

            Spoiler a legvégéről! :És ezt is össze tudták csapni, ugyanis az utolsó percekben Shenlonggal visszahozzák az "életbe" ezt az androidot de nem is mutatják hogy felépülne, csak a kívánást és hirtelen véget ér az egész. Pfff. Ennyire időszűkében lettek volna?!
            Spoiler vége!

            Egyéb pozitívumok: Bulma szexi  :P , a látványvilág jó (bár helyenként látunk furcsa technikai megoldásokat); no és a HANGULAT. Nosztalgikus. ^^
            Egyéb negatívum: Goku mérhetetlenül imba. Komolyan, Muten Roshi az elején elbújhat mellette. Jó hogy nem lépett át super saiyan szintre egyből..; Kissé gyerekes lett, miközben perverz utalások is vannak rendesen, ezt add össze..; A csaták. Épphogy kilépett a majomgyerek falusi kunyhójából és egy rakat Vörösosztagost, gépfegyverekkel, csatahajókkal, robotokkal picsáz el egymagában. Waay too much. Valószerűtlen, nincs súlya semminek. Mondjuk ez mehet a Goku túl imba kategóriába, de különvettem, ugyanis: a kevés csatákból összvissz egyet tudunk komolyan venni, úgy, hogy az ellenfelek száma radikálisan nő az idő függvényében.
            Ja, és Krillin meg kimaradt a filmből :(

            Egyszer meg lehet nézni, és ajánlom is annak aki a jó öreg Dragon Ball szotrivonalat újra át akarja élni egy kicsit, egy órába sűrítve. Aki viszont a DB-vel kel és fekszik (hehe  :redface:) sok új élményt nem fog nyújtani.

            Vkiről

             

            A mesterem által elnevezett, „egynek elmegy” álnevű lánnyal kapcsolatban ma rájöttem, hogy

            épp olyan, mint a törött nyakú gitárom…ami ugyan meg van ragasztva..

            Lehet vele hülyülni, jól néz ki, kellemes kis dolog, van hogy rabul ejti az ember és hogy
            vannak dolgok amiket el lehet rajta játszani jól, de magas hangok pengetésére nem alkalmas.
            Illetve, irritál kicsit az illata, "mocskos" helyen ismertem meg és mégis, minden ismerősöm aki
            játszott rajta vagy látta, azt mondta, hogy ez egy nagyon jó gitár.
             

             

            Dabui eszmefuttatás

            Amikor már a harmadikkal égeted át a lelked veszed csak észre a Holdat a felhők között megbújva, a természet szépségét, a művészet varázsát és a béke lágyságát; de persze mindez csak azért mert rájöttél hogy elpazaroltad az életed önemésztő haraggal, semmittevéssel és szánalmas tettekkel és bevillant, hogy ezt máshogy is lehet, hogy az élet nem erről szól, hanem az alkotásról és az ihletről.

            És akkor még nem vagy sehol sem csak az út kezdetén amin már annyiszor elindultál és balgán hitted hogy végeztél is és te kész vagy. Pedig nem, soha sincs vége, amíg minden leckét meg nem tanultál és amíg nem tölt el a megnyugvás és a szeretet.

            Addig nem is lehet vége amíg az a hét főbűn dolgozik benned és nem járod az Aranyközéputat.

            A nirvánában majd mondhatod hogy célba értél. De akkor már nem fogsz akarni mondani semmit sem.

             

            Béke. :)

            Egy álbarátról

            Nahát, most tényleg megcsináltam volna? Elvesztettem egy barátot? Barát ez egyáltalán?

            Barát, aki csak téged hibáztat… akit nem érdekel, hogy megsérülsz? Aki durván megbánt a nyers kritikájával? Akinek fárasztó, ha segít rajtad? Aki sajnálja rád fordítani az idejét és energiáját?

             

            És én jó barát voltam? Barát voltam egyáltalán?

            Barát, aki a saját bajait előrébb helyezi a másik boldogságánál? Aki folyton sajnáltatja magát? Aki képes haragudni a másikra és ezért úgy érzi, jogosan förmed rá? Aki képtelen a megbocsájtásra? Aki képtelen a változásra? Aki képtelen az önzetlen szeretetre?

             

            Létezik olyan hogy barátság?

            Vagy nekem magányban kell eltöltenem életem minden percét?

            Önző voltam?

            Egocentrikus? De hát én soha, én mindig…én nem is…én nem is értem.

             

            "Uram, kérhetek egy szál cigarettát?" Így adnak az öregebbek is wow!

            A mai nap elég felejtős volt, uncsi meg egyhangú voltam egész nap, amúgy meg láttam egy tiniknek írt musicalt, Pesti srácok címmel. Kezdjük ott, hogy egy 56’-os musicalt úgy adnak elő, hogy közben a színészeket a darabban egy rabló banda szívatja, kényszerítik őket a játszásra pedig másnap lenne a meghallgatás. (nem lövöm le a poént, hogy kik ezek a rablók) Ezért néha a jelenben, néha a múltban vagyunk. Jó, ötletes mondjuk.

            Káromkodnak benne rendesen a srácok, jelen van egy pap is, akin imitálja egy csaj poénból h leszopja meg ilyenek. Kicsit beteg az egész, mintha egy 56’-os darab paródiája lenne. Ja és nem tudsz aludni sem mert egy játék pisztollyal akkorát durrogtatnak hogy leszakad a füled.
            De összességében nem rossz a dolog, viszont ha 56’-os hős lennék, tuti kiosztanám őket egy kicsit, hogy mi ez a szar. De mivel nem az vagyok, elismerem, hogy egész szórakoztató. (lehetett volna ha nem lettem volna iszonyat fáradt hozzá)
             
            Viszont az Örsön nagyon jót beszélgettem egy férfival. Szokásom hogy ha kérek egy szál cigit ismeretlentől azért eldumálok vele, már csak azért is mert ő is bagózik és cigizve jókat lehet beszélni. Meg amúgy is jól barátkozok és ismerek meg embereket, bár meg tudnám tartani is őket jól.
            Addie ezt figyeld, azt mondja az öreg hogy a faterja 95 évesen halt meg, minden foga megvolt és bizony dohányzott. Meg zabálták anno a jó kis szalonnát, itták a páleszt meg a borokat, azt koleszterin meg vérnyomásról nem is hallottak és éltek 80 éveket. De tényleg.
            Én annyit fűztem hozzá h a mostani cigik tele vannak pakolva minden szarral, a levegő sem olyan tiszta kaja minősége szarabb na meg stresszesen élünk nagyon és ezért beteg minden szerencsétlen.
            Na szal ilyesmiket dumáltam, a nap fénypontja eddig az a jelenet, a cigi meg nagyon kellett már Jézusom..

            Elég volt a rinyálásból máá

             Komolyan nagyon hülye vagyok. Elég volt a rinyálásból, elkövettem egy faszságot, oké nem fogok többet rágódni rajta, csak szeretném helyrehozni. Addie blogtársamat imádom még mindig és az Istenért sem adnám oda azt a kapcsolatot, amit létrehoztunk a közelmúltban =) Nekem kell ez a néhai lelkizés, kell hogy lássam néha és meríthessek abból a sok energiából ami árad belőle és az egész lénye úgy ahogy van szívemhez nőtt. Jöhetnél facebookra mert lassan mindent kiírok és nem lesz mit mondanom már :D

            Szóval ennyit erről. Semmi világvége,kb két hétig extra furán voltam  most meg… szintúgy…csak más miatt. Plátói a lelkem nagyon, biztos ez az oka. Meg van egy érdekes logikám, a nőké komolyan értelmesebb.
            Szerintem aludnom is illene már, a tegnapi nap nagyon hosszú volt de tartalmas is =) Bagóztam egy éjszakain, láttam sok drogost meg niggert, csápoltam alja rap zenére, egy eljegyzett csaj azt hitte h nyomulok rá… meg megismertem egy családot konkrétan :D Lett nagyon cuki öngyújtóm (ez buzisan hangzik, de az öngyújtó még inkább az Balu szerint), úsztam egy jót, lelkiztem srácokkal, futottam hóban, szívtam két slukk vízipipát… kurva jó szombat volt gyerekek én meg itt rinyálok? Fuck my feelings.

            El kell terelnem a figyelmem

            Valamit el kell kezdenem tényleg művelni ami elterelné a figyelmemet az egészről, túl sok csalódás ért mostanság. Szerintem egy küzdősport lesz újra, plusz diákmunka,  ideje félretenni egy jogsira meg egyébként is csóró vagyok folyton.

            Amúgy az is segítene ha racionálisan átgondolnám az egészet de most nagyon nem tudok gondolkozni, inkább érzek. Ez van amikor jó, most épp nem előnyös annyira.

            csakúgyszimplán

            nem kellett volna. most haragszok magamra.
            főleg h nem...az h full szerelmes vok csak így..jó lenne..de tényleg..ennyi...de úgy adtam át h szeretem szerelemből ő meg meglepődött aztán kiosztott
            jogosan persze
            és meg se tudtam beszélni vele tiszta fejjel
            azt se tom most mit gondol rólam, sztem kicsit csalódott v nem tudom igazából
            nem tudom basszus csak úgy szarul jött ki
            1ik legjobb barátom
            és nem akarom azt írni h volt
            mert ez most így nem tudom miért kéne h elizéljen bármit is, ez van és kész
            nemet mondott ok ennyi, túlteszem rajta szokás szerint
            bazmeg idióta vok, azt mondom szó szerint h szeretlek szerelemből...hihetetlen...
            nem érdekel legalább elmondtam, megkaptam h mi van és remélhetem h ez nem megy a barátságunk rovására mert igen jó barátom
            rajtam van az illatta nagyon szar érzés így olyan mintha itt lenne

            Fogadalmaim a felnőtté válás előtt

             Az a legnagyobb baj velem hogy nem mondom el, vagy nem annak mondom el azt, amit érzek vagy gondolok. Komolyan, 18 éves kori fogadalmam az lesz, illetve az is, hogy egyenes leszek. A másik meg hogy addig nem beszélek ki mással problémákat egy illetővel, amíg az illetővel nem beszéltem róla már. A megbeszélés mindent megold és tudom is és mégse csinálom. De akarok mostantól, nagyon gyarló amit leművelek ezzel.

            Ja meg az is hogy feleslegesen nem szomorkodok ott, ahol pont nem azt kéne csinálni. Rengeteg jó estét rontottam el magamnak ezzel, és utólag mindig érthetetlenül állok ez előtt.

            No viszont a "felnőtté válásom" igazi fogadalma a felelősségteljesebb életmód lenne, de nekem ez tág fogalom. Jó igen, felelős vagyok a jövőmért, felelős vagyok a családomért is és a szeretteimért is. Meg a saját egészségemért meg mindenért az egész bolygón, sőt állítólag még a bolygóért is. Na jó, ebből annyi fog megvalósulni hogy megpróbálom nem elhagyni a ruháim bilétáit mint múltkor és úgy általában semmit. Supermen nem vagyok azért :D

            It's just me today

             I am so fucked up ._. Such a pathetic man I guess. Shouldn't exist,or not this way.

            Being a looser all the stupid day, fall in love, leave the reality, go back to reality, feel like an idiot and don't want to live anymore. Feel like losing everything, feel like high in the skies again, feel deep in the hell. Threat like a firend after dying for her. It's not going, feel like have goit something to say, don't say it loud, don't even know what to say. Feel tired. Say nothing just run away, waiting the end, be angry for myself, be angry for everything. Meet friends and feel good. After that, try it again. Imagine it, feel in the skies, think it will last for ever. Tired of it, but like it. After that surf the net, find something, feel like an idiot again. Feel nothing, feel empty. Knowing that I was doing this for the third time I guess. And indeed, had nothing to do actually, nothing at all, all that was just insede of me. Again.

            And it was so intensive, the nothingness, but all of my bodypart were in fire, my ears are red like shit while I was just couch on my bed . My bad :) And this nothingness was just imagination of love, imagination of future with her. Imagination of happyness. 

            I'm so crazy, but now that I had write all this shit, feel nothing bad anymore. I'm just crazy and that's all, could happen to everyone :) Damm it.

            I won't do this anymore, I just want to be okay and love somebody wtihout love. You know what I mean? Love and threat her as a part of my life, but don't be shy and don't be fuck'd up when see her and don't be pushed down because of it. I should be happy today, it had no sense at all. I make myself sad for no reason, that's the case.

            What she will think when I explain it, when I even explain it, I don't know. I don't know I've had anything to explain, it was just inside of me and she noticed nothing at all. Like every time. I think I should've done it soon, and it get's worse later, but I feel like I have no right to do that. maybe it will gone, actually I don't feel anything now...I guess... no that's not truth..

             

            And now, I'm not tired at all. How funny.

             

            Darling, I still fuckin love you!

             

             

            Vers Addiehez

             

            Csak olvasom és betépek,
            rád gondolok és elégek.

            Minden fánk megvívja a maga csatáját a lekvárral,
            Minden ember beéri két párral..

            Nem értelek csak érezlek
            szemeim feketén véreznek.

            Átérzem megélem
            a katarzist átélem.

            De annyira, mint te sose láthatom
            a világot úgy, mint egy álom.

            Nekem rideg a valóság
            kell az igazi forróság
            neked közeli a vadság
            minden napod izzó vágy.

            Adjál belőle még sokat
            közvetítsd magad másoknak.

            De ha csak én látom ezt így át
            a világ ezzel elég szarul járt. =)
             

             

            A tékozló fiú

             Ki vagyok én?!

             

            Senki. Tényleg. Egy közel 18 éves vándor aki azt sem tudja hova tart. Nem olyan rég még minden hétvégémen berúgtam, kerestem a boldogságot és a szerelmet. Most meg megálltam, a szerelem nem kopogtat, a zene nem zúg már a fülembe. De ez ki a f@szt érdekel? Csak hogy tudjátok kivel van dolgotok.

             

            A lényeg annyi hogy a másik blogommal ellentétben ide nem tolok annyi elvont dolgot, itt az életem lesz, annak minden valóságában. Leírom miért jó és rossz cigizni, mit ad az embernek, leírom hogy épp művelnék valami edzést valami könyvből de lusta vagyok mint a szar. ;)

             

            De szeretek mindenkit ^^ Főleg a blogtársamat, Addiet. <3 Ezúton is üdv! =) 

            süti beállítások módosítása