-
PÉn Ez egy érdekes kérdés egyébként, egyáltalán nem a nők privilégiuma ez a probléma.
Szoronganak az emberek, ez az elsődleges oka az egész jelenségnek, szerintem... Annyi felelőssége tényleg van ebben a médiának, hogy szereti kilátástalanabbnak mutatni az egész haza életet, mint amilyen. Azt senki nem hasonlítja össze pl, hogy 10-20 éve hány cipője volt, most mennyi van.Mennyi szarságra tudunk költeni. És elég pár országgal délebbre menni, hogy rájöjjünk, nem élünk igazából annyira szarul.. De persze olyan közegben ahol féltjük folyamatosan az egzisztenicánkat, na igen...
A másik meg, amit a cikk is említ: ma már a gyerek 18-25 évig teher, semmi más. Régen a gyerekek (helyenként azért vidéken ma is) pontosan abban a világban éltek, ahol a felnőttek. Az apa elvitte a fiát, hogy segítsen neki a munkába, az anya átadta az otthoni tudását, a gyereknek pedig játék az egész, szívesen segít, legyen az főzicskézés vagy más feladat. Így pedig a gyerek áldás volt, nem teher.Ez a két pont a sarokköve annak, h miért nem vállalnak gyereket. Félelem és tehernek érzés. Nem beszélve a fantasztikus, kötelező közoktatásról, aminek révén a gyerekek egy nap legfeljebb (jó esetben) 1-2 órát vannak a szüleikkel, egyébként teljesen szeparáltan élnek. Kérem alássan, ez egy öngyilkos civilizáció :)
-
Ő 2 napja Pukánszky Béla - A pedagógia problématörténete
Csak hogy kicsit árnyaltabb legyen a romantikus kép a régi gyermekéletről :)
-
Én egy napja Egyébként a könyv legelső fejezete is "rádcáfol" :)
http://mek.oszk.hu/01800/01893...
A gyermeket köszöntő indián ének sem arról tanúskodik, hogy "Na, basszus, még egy kölök - teher a háznál!" :) Innentől balgaság az a feltételezés, hogy "mindig is" teher volt, ahogy állítottad.A gyerekkori, játékos beletanulás az emberi létbe és szerepkörbe is egy ősi, "belénk kódolt" jelleg.
"Dél-ausztráliai bennszülötteknél figyelték meg, hogy az egészen kis fiúk már elkísérték apjukat zsákmányszerző útjára. ... Az Indiai-óceánon levő Andman szigetek lakói öt-hat éves gyerekeknek játékíjat és nyilakat adtak, sőt néha játékkenut is. Így segítették elő a felnőtt kori foglalatosságok játékszerű gyakorlását."A gyerek azért anyagi csőd, mert azt csinálunk belőle, azért lesz pénz kérdés, mert azzá tesszük (vagy nem szeretünk osztozkodni), annak nem különleges kapocs, aki napi legfeljebb 1 órát ha tölt vele, annak nem befektetés, aki csak pénzben tud mérni értéket. Az meg, h jó-e a társadalomnak, egyrészt nem releváns, másrészt persze az, ha képesek a szülők nevelni és persze tudást átadni. Csak hogy, válaszoljak a 24 upvote-os kommentedre :)))
-
Ő• 31 perce Egyéni érdek ≠ Társadalmi érdek.
Ez az örök kiindulópont.Nem az az érdekes, én mit állítok, hanem hogy mi látható abból, ami ránk maradt. Nem külön korszakonként kell szemlélni a történelmet, hanem ok-okozatonként. Az idézeteid pont nem tükröznek semmiféle érzelmi töltetet, nem mutatnak mást, csak egy életritmust.
Életritmus mindig is volt. Hogy ettől boldogok voltak-e, nem tudom. Te boldog vagy attól a mókuskeréktől, amelybe minden nap belelépsz?Én nem tudom, de a szépirodalom környékén érdemes lenne kapargálni.
A gyerek vállalása vagy nem vállalása egy társadalmi tabu. Ha ki lenne mondva, hogy a gyermeknevelés nem való mindenkinek, ha nem menne a vakítás és lehetne plusz és mínusz előjelek nélkül beszélni róla, akkor elindulhatna valami gondolkodásbeli változás. Méghogy azt lesöpörni az asztalról, hogy társadalmilag nem releváns! Hát pedig pont ezért folyik a szülesztés mindenhonnan, mert még mindig a mennyiség a mérőeszköz, nem a minőség. Képmutatónak tartom az összes olyan írást, minthogy a gyerek nem pénzkérdés. Azt meg külön számonkérni, hogy "csak egy órát töltesz a gyerekeddel" minimum köpönyegforgatás, mikor az állam egyrész külön gondoskodik arról, hogy ne tudj több időt tölteni a csemetével (a nőnek sem éri meg, mert nem lesz nyugdíja - ami megint egy hazugság, mert amúgy sem lesz), másrészt meg ha nem kerítesz magadnak munkát akár férfiként vagy nőként, akkor a család éhendöglik. A közhiedelemmel ellentétben a karrier nem az, mikor bemész a multihoz 8,5 órán keresztül virtuális aktákat tologatni. Mitől más ez, mint a targoncázás? Semelyik sem rólad szól.
Mindegy Peti, ez messzire visz. :)
-
Én • 10 perce A boldogság lehetőség. Igazad van, hogy ez egy életritmus, hagyomány, ami ott látszik, de olyan, ami az életbe szerves részként illeszti be a jövevényt már születésekor. Talán ez közelebb áll ahhoz ahogy lennie kéne a dolgoknak.
én úgy látom ezt az egyéni-társadalmi dolgot, hogy...hogy most vannak "jogaink" de lehetőségeink nincsenek, régen nem voltak annyira teljes-körű jogok, de amire volt arra lehetőség is adott volt - pl. az egészségre, harr, eretnekség tudom. ilyen apróságok, hogy tiszta ivóvíz, bio kaja, vegyszer mentes élelmiszer, tiszta levegő, sőt! pénz nélkül élés! vagy önmagad kivonása a társadalomból ha úgy akarod! erre nincs lehetőséged, max jogod :)))) de még az se mindig.
vagy a család, mint jogi intézmény (!) , stb stb. hej az a setét középkor juj juj. :))
(+ ld. szólás szabadság joga, amivel az emberek nagy része nem is AKAR élni, nincs igazából közlendője, és egyéb szuper-remek-fantasztikus jogok amiktől az életed egy fikarcnyit sem lesz jobb:) cserébe lehetőséged sincs boldognak lenni!)összességében én a boldogságra való lehetőségeket egyre fogyni látom ahogy haladunk a történelemben. Most napi 8-12 órában nyomod a multiknál a papírmunka/irodai/kasszás/árufeltöltő anyámkínja szarságokat, emésztődsz föl, az őseid viszont télen meresztették a hasukat és a tűz körül ücsörögtek, élve abból amit learattak ősszel (mert télen beza nem nagyon van munka a földeken:)
Hogy miért jövök ezekkel? Én is úgy gondolom, hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedés alapvetően szétcseszi az egész család-koncepciót. De van mindig megoldás, írtam már ezt másnak is, például a gyerekkel-levés problémakörre ott vannak a magányosan, tv előtt rohadó nagyszülők. Akikre egyébként jobban is ütnek az unokák, és jobban is hallgatnak rájuk :) Egy normális világban a gyerek már 4-5 éves korától fogva "megtérül", részt tud venni a család életében. Stb stb.De elég annyi, hogy valahol a természeti minták azok amik közel állnak az emberi boldogság megélésének lehetőségeihez. Ez az amitől fényévekre távolodtunk, és kurva okosnak hisszük tőle magunkat, épp csak testi-lelki roncsok vagyunk :))) Félünk a születéstől, félünk a haláltól, félünk a felelősségtől, félünk a változástól. Félelem alapú az egész világ.
Mókuskerék, munka ami rólad szól (?), mit akarsz ebből kihozni?:) Meg látom, hogy a szépirodalom nálad valamiféle örök szenvedéstörténetként értelmeződik, ahol a szar és a mégszarabb váltogatta egymást, és mindig is reménytelen volt élni és mindmeghalunk:)) Problémák mindig voltak és lesznek is, ez az élet velejárója. Egykor egyszerű, de nehéz volt élni, most könnyű de bonyolult. :P Nos, utóbbi fikarcnyi sikerélményt/boldogságot nem képes adni az embernek
-
-
-
-
