Nahát, most tényleg megcsináltam volna? Elvesztettem egy barátot? Barát ez egyáltalán?

Barát, aki csak téged hibáztat… akit nem érdekel, hogy megsérülsz? Aki durván megbánt a nyers kritikájával? Akinek fárasztó, ha segít rajtad? Aki sajnálja rád fordítani az idejét és energiáját?

És én jó barát voltam? Barát voltam egyáltalán?

Barát, aki a saját bajait előrébb helyezi a másik boldogságánál? Aki folyton sajnáltatja magát? Aki képes haragudni a másikra és ezért úgy érzi, jogosan förmed rá? Aki képtelen a megbocsájtásra? Aki képtelen a változásra? Aki képtelen az önzetlen szeretetre?

Létezik olyan hogy barátság?

Vagy nekem magányban kell eltöltenem életem minden percét?

Önző voltam?

Egocentrikus? De hát én soha, én mindig…én nem is…én nem is értem.